Csak állunk, és nézünk

Hajj, egy ideje megint nem írtam... nem is tudom, lesz-e ezen kívül bejegyzés itt a közeljövőben. Na mindegy, ha lesz, azt biztos észreveszitek - már, ha van, aki olvassa ezt a... blognak csúfolt akármit.

Ma írtunk bioszból, egy röppentyűt. Ha szerencsém van, még nem is lett katasztrofális. Szerdán írtunk töriből, holnap meg megint doga, annyi különbséggel, hogy az társadalomismerethez megy majd.
Ó, egyébként holnap lesz törifakt, ahol felelünk, és engem tuti megkínoznak. Matekból is holnap írunk, miért is ne? Összegezve a megtartott óráim mindegyikén számonkérés lesz. Aztán egy ünnepség, amit végigülve/állva elunom magam, és rohanhatok majd a német különórámra. Egy hét múlva vizsgázom - jajj nekem... -.-"".
Apropó, a különórára még semmit sem csináltam meg, és elnézve a faktra feladott hatvan oldalt, amiből szóban felelünk, nem is fogok. Még a meetre sem mentem el, a leckék miatt.

Kezdek nagyon besokallni, és totálisan elegem van... ki fogok akadni? Nem, azon már túl vagyok. A kedvem olyan, mint a pulcsim, ami most van rajtam. Fekete.

„Túl sok az infó, fárad az agyam, pihenni kéne lassan
Hiába üvöltöm egymagamban: állj!
Cseng a fülem, már alig látok, bár jobb is így talán”
/the Grenma - Csak állunk, és nézünk/

Ez a kis részlet most picit kifejezi, hogyan vagyok. Ha érdekel maga a zene, itt a link.