Imádok élni. Mondtam már? Nem? Hát most mondom.
Szuper volt a tegnapom. Komolyan. Természetesen pont az utolsó órám vége előtti tíz-tizenöt percben kellett leszakadnia az égnek, hogy aztán ernyő nélkül egy szál pulóverben futhassak a város másik végében, fent a tetőn lévő kollégiumba. A Várba, merthogy a Harsányi a veszprémi Vár második emelete. Csak egy icipicit áztam el... A portás nem is kérte a belépőkártyát, mert annyira folyt rólam az esővíz.
Erre persze egy fia tesipontot nem kapok.
Forró tea, meleg lecsó, és csak egy csöppet vagyok most náthás. Úgyhogy egész jól megúsztam :)
Ami még tegnapi: lassan le kell adnunk a témát a szakkoleszban, hogy tudjanak mellénk témavezetőt keríteni. Ja, és gazdaságtörire szakdogát kell írnom.
Ma pedig szintén szemerkél, úgyhogy szereztem esernyőt - szeretjük a Rossmann esernyőit -, mert az enyém röhög rajtam Egerszegen. Egyébként tiszta szürke minden, és alig bírtam közgáz matek alapjain ébren maradni. (Mondjuk a határértéket értem, úgyhogy nagy gond nem lesz a mai nyomott hangulatomból.)
Hiányoznak az otthoniak.
Most így ennyi.
Akartam képeket felrakni, de a kábel szintén otthonról röhög rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése