megérzések, nosztalgia

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire kettősen fogok viselkedni, mint a mai napon. Tele vagyok jókedvvel, és mégis majd szétvet az ideg. Igazi házisárkány lettem füstfelhővel, tűzokádással, szárnyak nélkül. (Bár drága Párom viccesen reagált: „Jaj, imádom a sárkányokat!”)
Mindegy. Megpróbálok normálisan, értelmes ember módjára írni.

Egyébként a megérzéseim megint bejöttek: el akartam menni még javítani az egyik tárgyamból a héten, de leszakadt a hó, rossz előérzetem volt, ezért maradtam itthon. Jól tettem: a mai vizsga után már valószínű egyáltalán nem juthatnék haza. Most még csak (?) a buszok nem jöhetnek errefelé.
Bentről nézni forró kakaóval meglehetősen szép, és amíg nem kell kimennem lesz lucskos-mocskos, addig még tetszik is. Remélem, a hó nem okoz majd gondot másoknak, és mindenki rendben célba/hazaér.

Perpillanat nálunk ilyen. Most is szakad, szóval több is lesz még.

Kíváncsiságból elkezdtem balettozni itthon, tecsőről ment hozzá a klasszikus zene. Kellemes meglepődés volt, hogy jó néhány dologra emlékszem még. Elő is adtam a szoba csendjének koromfekete Nyusszunknak egy rögtönzött táncot. Most pedig kórosan nosztalgiázhatnékom van.

Újra elkapott az alkothatnék is. Ötleteim vannak, a hó miatt időm is talán, de nem bírtam még rávenni magam egy új irományba kezdésre. A régiek sincsenek még teljesen átnézve, kijavítva, és kicsit olyan lenne, mintha a régiektől megválnék. Pedig a szívemhez nőttek a szereplőim.

Amúgy akinek van kedve egy kis felebaráti lájkoláshoz, annak hajrá, itt: Three Guys and a Puppy
Az egyik jó ismerősömék megegyeztek a kollégiumuk igazgatójával, hogy ha sikerül begyűjteniük egymillió lájkot, akkor tarthatnak egy kutyust a koliban. Állatorvostan-hallgatókról van szó, és minden körülményt biztosítanának a kutyusnak, utánaérdeklődtem.
A kép photoshoppolt, babonából. A három srác azért szerkesztette rá magát az elhíresült képre, mert a gyerekeknek sikerült, és ez hátha nekik is szerencsét hoz.

Megláttam ezt a videót, és olyan jót nevettem :)
Régebben néztem is ezt az animét (Soul Eater), és a vizsgázós része már akkor is megnevettetett. Aztán azon kaptam magam, hogy ha egy nehezebb vizsgám előtt megnézem, nem is aggódom annyira. (A sok agyament karakter után igazán megnyugtató „visszazökkenni” a valós világba.)
Sok szerencsét minden vizsgázónak!