Feladtam?

Az elmúlt pár nap katasztrofálisan sikerült, tényleg bármibe (!) fogtam bele, annak ezer százalék, hogy rossz vége lett.
A két vizsgámat - amik még vissza vannak - egymás után bukom el újra és újra. Egyre reménytelenebbnek tűnik a dolog...
Vállalati pénzügyekre betanultam a teljes anyagot, a megszerzett kérdéseket, ÉS megbuktam.  Kétszer.
Elmélettöritől nem is tudom, mit vártam - már a kidolgozásnál egyértelmű volt, hogy sok, nehéz megjegyezni, és úgy szar, ahogy van, de azért reménykedtem. Amíg ki nem húztam a tételem. Ilyen üres még soha nem volt a fejem, pedig többet tanultam rá, mint más tárgyaimra. (Az egész érettségimre nem tanultam ennyit, mint erre az egy szem vizsgámra.) A tanár úr egyébként korrekt volt, végighallgatta azt a csekély sejtésem a tétellel kapcsolatban, ami volt, és fél órán keresztül kérdezgetett más tételekből, hátha átrúghat egy kettessel a léc felett -, de nem tudtam válaszolni. (Szépség, hogy az összes előttem felelőknek feltett minden kérdésére azonnal tudtam a választ.) Azzal búcsúzott, hogy jövő hétfőn találkozunk.
De perpill úgy érzem, hogy esélyem nincs. Reggel óta egyetlen tételt nem bírtam megtanulni a 15-ből, mert egyszerűen kifolyik a fejemből. Nem ragad meg, akármit csinálok, akárhogy próbálom.
Nem akarok megint bukni.

Nem tudom eldönteni, hogy már feladtam-e vagy még csak azon az úton járok.
El akarok bújni a Párom ölelésében, és nem foglalkozni az egésszel.
Gyáva Hisztis vagyok? Az.

Szerk.: „Emlékezz vissza, általános harmadikban is agyon tanultad a fejed, aztán szenvedtél. El is tettük a könyvedet a szekrény tetejére, pedig hogy hisztiztél! Na, azt nagyon tudtál. Mindegy, most ugyanezt csinálod. Bele fogsz bolondulni, tedd le!”

Köszi, Anya.