Csődtömeg

Ma megint aztán teljesen elegem van, mindenből, és azt hiszem, mindenkiből is. Az öcsém fejét kerek két perce üvöltöttem le, pedig tényleg semmit nem csinált. Csak megkérdezte, mi a bajom, mert szarul festek. Komolyan, ilyen antiszociális régen voltam. Ha beszélne velem bárki is, gondolja át, és csak fővesztés terhe mellett, nehéz páncélzatban, ötméteres biztonsági távolságból ajánlom. Még úgy sem.
Annyira nem az én napom a mai, hogy az valami csodás. Hazaértem, akartam főzni egy teát, és még azt is elszúrtam, amihez valljuk be, tehetség kell. A teáskannát feketére égettem a tűzhelyen.
Holnap témazárót írok töriből, amihez - úgy érzem - egy árva szót sem tudok. Csudajó.
Annyira sírhatnékom van, és nem tudok. Francba is hát, hogy vissza tudom szorítani... illetve, már nem tudom kiengedni. Ehh, olyan nekem a sírás és az indulatok visszaszorítása, mint másnak a reflexek. Csak van, és úgy van, és kész.

Ami vagyok, azt úgy hívják, hogy csődtömeg. Amíg tudtam írni, addig úgy éreztem, van valami, amit csinálok és értelme is van. Erre bejött az ihlet- és az időhiány, így már az írás sem megy. Az egyetlen értelmes dolog, amit csináltam. Vagyis, mások szerint jó volt, amit összehoztam írás címén eddig, és szívesen folytatnám is, nekem is jót tett. De... biztos vagyok benne, hogy valaki más sokkal jobban, többet, szebben alkotna ugyanazokkal az ötletekkel, amik nekem voltak. És biztosan nem véletlenül van ihlethiányom, nyilván így mutatkozik meg az, hogy nem volt értelme. A rajzolás sem megy, ezt is kihúzhatom. Egyetlen normális rajzom sincs, ami fejből lett volna, és a többi is... hagy maga után javítani valót. És most enyhén fogalmaztam. Az írás szintúgy. Nagy álmom, hogy írónő legyek, de... azt hiszem, fel kell hagynom vele. Fel kell adnom.
A suliban se sikerült mostanában semmi, úgyhogy még a tanulást is kihúzhatom a „Minek van értelme, amit csinálok?” listámról.

Még mielőtt bárki bizonygatná, hogy nem vagyok teljes csőd - amit kötve hiszek, hiszen pontosan úgy érzem magam -, gyűjtsön össze néhány megdönthetetlen érvet, másképp csak egymást idegelnénk ki.