Balaton

Visszaértem a nyaralásról, ami egy hetet jelentett a Balatonnál. Jó volt, szép volt - elég volt. Nekem az utolsó két napra már sok volt a vízből. Indoklom: anno, mikor úszni tanultunk, sikeresen megutáltatták velem mind az úszást, mind a hosszabb strandolást... nekem tíz, maximum húsz perc bőven elég, és kész. Emiatt vitáztam is Öcsimmel, aki meg egész nap a vízben lett volna legszívesebben, persze hogy velem akart labdázni, versenyt úszni, hasonlók...
De ennek azért valahol örülök is. =)

  Első két napunk viszont borús volt, így nem úsztunk (nem bántam), hanem túráztunk, meg bicikliztünk a környéken. A célom még nincs teljesítve - a teljes balatoni körút még előttem álló kihívás.

 Miután megjött a jó idő, persze már a strandolás volt a fő program, plusz a naplemente... olyan szép! Komolyan. Engem mindig elbűvöl ez a természeti jelenség, ne mondjátok, hogy nem szép. Bár, nagyjából a természettel is így vagyok... egy nyíló virág, a havas fák, vagy a zöldellő lombok... nekem szépek. Nekem örömet okoz, ha láthatom, ezért is örülök, hogy azért zöld vesz körül ott, ahol élek.

Azért nem volt teljes... jól éreztem magam, de hiányoztak a barátaim, hiányzott ő is...
És igencsak lelki katyvaszok voltak itt, mikor elmentem, a magam bunkó fejével... -.-"
Nagyon remélem, hogy az elmúlt egy hétben azért jól alakultak a dolgok... még nem tudom.