Ezt meg kell osztanom, mert meglepett... És mert rádöbbentett, hogy lehet egy véleményen az osztály, amibe járok.
A nyakunkon lévő szalagavatóról ment a vita, mert most kitalálták, hogy minden osztályból egy embernek szavalnia kell, és a gyerek, akit megkértek, kapott három verset, hogy azok közül válasszon.
Ez eddig szép és jó, de közölte, hogy ő nem, mert neki egyik sem tetszik.
Aztán, már nem tudom, hogyan, de valahogy eljutottak odáig, hogy keze ügyébe került az egyik versem, és közölte, hogy ez neki nagyon tetszik, hogy ezt elszavalná. Meg továbbadta a többieknek, és mindenkinek tetszett, nekem meg annyira jól esett, már csak azért is, mert alap esetben egyikük sem olvas verseket, mert nem tetszik nekik. Most meg... ilyen összhangot még nem láttam az elmúlt majdnem hat évünkben.
Aztán az a gyerek felhozta, hogy akkor már a magyaros tanárnőnek is meg kellene mutatni, és vitte is, de neki meg nem tetszett, mert nem volt bent elég kifejezőeszköz, vagy nem tudom. Igazából érthető indokot nem kaptam, azt meg bocsássa már meg a világ, hogy nem vagyok tizenhét évesen kiforrott stílussal és eszköztárral rendelkező Kosztolányi, vagy Petőfi!
Most az a helyzet, hogy a gyerek nem tágít, vagy az én versem szavalja, vagy semmit, a tanárnő megsértődött, mert "Petőfi versét miért nem lehet elszavalni?"...
Most én is sértődjek meg, hogy miért kell egy az egyben elutasítani azt, amit én alkotok, így hogy egy soha egyet nem értő osztályban egyetértés született miatta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése