Kávészünet

Tanulni akartam, de nem ment, született helyette egy rímhalom. Aki akar, olvasson.

Két kávé. Én és te.
Egy kis idő. Mese.
Értelem.
Ennyi kell ide.
Némi figyelem, az sem árt.
Kívánok jó olvasást!

Kávészünet

Most mesélek. Csüccs le, Vándor,
Ha kell egy szelet világomból.
Szakadj ki csak sajátodból,
S figyelj Rám, ha arra vágyol.
Ha nem érdekel, menj, nem bánom.

Ha itt maradsz, megköszöntem.
Időt kérnél? Azt is lehet.
Várhatok még a mesémmel.
Ráérek én, nem sietek…
Hova fussak? Felesleges.

Visszaértél? Itt vagy, figyelsz?
Jól van, jól van, belekezdek.
Hol volt egyszer, s hol nem,
Élt egy kislány Egerszegen.
Miért indulsz? Mégse kell?

Elnézést, most én tévedtem.
Nem untatlak, tényleg nem.
Menj, ha akarsz. Vagy maradj,
De akkor figyelj. Ne, ne menj el!
Maradj, kérlek, csésze kávé, s regélek.

Újra itt. A fekete meg két cukor.
Tej is kéne? Jó, hozom.
Szóval, mit is akartam?
Csak nézz szét a világban.
Ó, nem érted? Bocsánat.

Kinézel az ablakon.
Beborult, hát fanyalogsz.
Rám nézve fejed rázod,
Nem tudod, mit akarok.
Csak értetlenül pislogsz.

Azt mondom, szép az idő,
S te nem tudod, hogy mitől.
Fejben dől el, válaszolom,
De te nem is kapizsgálod,
Hogy én ezzel mit akarok.

Leteszem a csészét. Félig
Látod benn a kávét. Félig
Meg nem. Hát Istenem.
Vállat vontam. Olyan mindegy.
Problémázol. Neked nem.

Boldog vagy? Kérdem
Hirtelen. Megszeppensz.
Hogy jön ez ide? Nem
Te mesélsz? Feleled.
Válaszolni nem mersz.

Tudom, miért nem, csak
Te hiszed, hogy titok marad,
Mennyire boldogtalan vagy.
Én tudom, mi keserít. Nem
Hiszed el? Van ez így.

Szállj magadba. Nézz tükörbe.
Fodrozódó tó vizébe. Mondd,
Mit látsz? Egy boldog embert?
Kétlem én, csak te hiszed, hogy
az önámítás helyes tett.

Ó, te aztán nem. Tagadsz.
Felállsz, sértve nézel rám.
Visszanézek, de nem csúnyán.
Nem ragad el az indulat,
Felfúvódott képpel maradsz.

Visszahuppansz a fotelbe,
Rám sunyítasz szépen, csendbe’.
Mi más nekem? Elárulom.
Nekem nem érték a lom,
A szépet én másban látom.

Látom én, hogy meg nem értesz.
Miért mosolygok? Ez csak kényszer.
Lehet, tudtam, hogy ez így lesz.
Lehet, hogy nem, lényegtelen.
Nem dőlt semmi el ezzel.

Kifakadsz. Hogy mi kéne
A boldog életért cserébe?
Embere válogatja. Lelki
Békéd ennek kulcsa. Nem
hiszed. Zagyvaságnak érzed.

Meséltem. S te elmész, Vándor,
Sértődötten távozol. Kicsit talán,
Nem nagyon, bánom. Ott állsz
Kukán a Többivel. Ennyit értem.
Elmosom a két csészémet.

/by: klauka/