2011. augusztus 26., péntek

Apróságok

Apróságok.
Sok minden múlik rajtuk.
Ezt most az Öcsém miatt. Naná, hogy vasárnap megyek a koleszba, akkor ma még gyorsan ki kell idegelni... Ráadásul ismer - volt rá tizenöt éve! -, és biztosan tudja is, hogy megbánt a viselkedésével.
Oké, nem mondom kétszer sem, hogy nem lehet(ne) igaza, mert - aláírom - kiszúrnak vele is egyesek. Besokallhat, nem arról van szó, hogy nem. Velem is megtörtént már.
Csakhogy. Nem én voltam/vagyok az, aki állandóan kiszúr vele, nem én voltam/vagyok az, aki leszarja őt, akkor miért rajtam kell levezetni? Magyarázza meg, mert rohadt szarul rosszul esik.
Nem hiszem, hogy megérdemlem tőle.
Oké, tönkrevágta pár dolgomat, előfordul. Ha direkt volt is - úgy volt -, tárgyakat lehet pótolni. Ezzel alapjában nincs bajom. Megesik. Azzal már inkább, hogy hiába kértem bármit is, a falnak is beszélhettem volna. Le sem szarja, hogy létezem.
Ma délután lett sok, már túl vagyok egy bőgésen, és azt hiszem, kicsit le is higgadtam. Talán.
Nem értem, miért csinálja ezt. Ennyire nem érdemlem meg, hogy normálisan viselkedjen velem?
Oké, a testvérek húzzák egymás idegeit, ezt el lehet mondani, és egy szintig igaz is.
Megkaptam tőle, hogy ne is jöjjek haza, mert az útiköltségem egy lasagne ára, és ő szereti a lasagne-t.
Ez azért sok.
Marha jól esett, hogy egy tál kaját többre tart nálam.
Igaz, én csak a nővére vagyok, nem is tudom, mit képzeltem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése