Egyre többször, gyakrabban jutok el arra a pontra, hogy le kell állítanom magam. Merthogy állandóan agyalok, és általában eljutok arra a pontra is, hogy megkérdőjelezem: miért azt tanulom, amit? Jól döntöttem-e? Meg tudom csinálni egyáltalán?
Magamat ismerve pedig ezek a kérdések csak kétségeket szülnek, ami elhúzódó feladatokhoz, és nehezebb mindennapokhoz vezet. Nagyjából tényleg ennyi most a helyzetem, úgyhogy próbálok nem agyalni.
Egyébként is ott van a new yorki tőzsdekrach kialakulása és következményei - azon kéne gondolkodnom, hogyan pakolom ezt össze, ha már az eredeti terv nem sikerült, és nem csináltam meg a huszadik század előtti esszétémák határidejére jól, és újradolgozom a saját határidőmig (mert így szerintem el sem fogadnák).
Ezzel csak egy a gáz: nem bírok nem agyalni - mindig van pár szabad agysejtem, hogy erre is képes legyek. Hajj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése