Azt hiszem, haladok. Jelen pillanatban is hiányzik sok ember, de vannak, akik meg az életemből hiányoznak. Nem tudom, mennyire érezni a különbséget - pedig a kettő elkülöníthető.
Hiányoznak az otthoniak, de őket meg tudom látogatni, fel tudom őket hívni, van rá esélyem egyáltalán, hogy valamikor újra lássam őket, töltsek velük időt.
Előtörik viszont olyanoknak a hiánya, akikkel soha többé nem futok majd össze, ezt teljesen biztosan merem állítani - és mit kezdeni sem tudok vele.
Aki meghalt, azt ha megfeszülök, sem láthatom már.
Ennyi igazából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése