Reghét vége, Párom, Mama

Nem igazán tudom, van-e bármi értelme most írnom, de valahogy mégis kell.
Egyébként tízig biztosan ébren leszek már csak azért is, mert addig dolgozik a Párom (gyakorlatozik a Drága), és nem tudom. Kicsit mintha jobban együtt érezhetnék vele, ha addig fent vagyok, ameddig ő is. Hülyeség lenne? Mindegy is, akkor is így vagyok...

Egyébiránt gondolkodom azon, mit kell majd elvinnem a koliba, mi maradt ki, és mire lesz szükség. (Az eszedre! - kiabált közbe az Öcsém. Ezzel már rég elkésett.) Breki ott nyugszik, és komolyan hiányoltam itthonról hirtelenjében. Hihetetlenül gyerek vagyok.
A regisztrációs hétnek vége. Jövő héten kezdődik a tanítás. Összeállt az órarendem is elvileg , és jelen pillanatban a következő tantárgyakkal kell számolnom:  gazdaságtan alapjai németül (elmélet és gyakorlat), statisztika (elmélet és gyakorlat), grafológia (nem tudom, milyen típusú, és tanulnom sem kellene, de érdekel...), mikroökonómia (elmélet és gyakorlat; az előző folytatása), makroökonómia (elmélet), operációkutatás (elmélet és gyakorlat) és a honvédelmi alapismeretek (online tanulós). A testnevelést nagy valószínűséggel idén is a boksz aerobikkal csinálom végig... Valahogyan a fit-ballra nem bírom rávenni magamat... Na, meg a karate is messze áll tőlem, röplabdázni pedig szeretek ugyan, de nem tudok, a dolog esélytelen lenne.

A délelőttöt, elődélutánt a Párommal töltöttem, és nagyon hiányzott már, hogy találkozzunk. Nagyon jól jött ez a hosszabb sütetű találkozás. És kávézott velem! Ez nagy szó, mert néha-ritkán lehet rávenni, így általában végignézi, ahogyan én beviszem a koffeinadagom, ő pedig nem fogyasztja. (Nekem meg muszáj... Nem szeretem az alacsony vérnyomásom. Persze jobb egy kávé, mint egy ájulás.)

Este mamáztunk - újabban békés vizekre evezett a kapcsolatunk -, és sikerült keresztapámmal is összefutnom merő véletlenségből. Nem szoktuk egymást keresni, de a kérdezz-felelek játék még mindig működőképes.