zh...

Tavaly ilyenkorra már kész idegroncs voltam az első zh miatt, most pedig?
Habár holnap írom azt a zh-mat, amit talán a legnehezebbnek ítélnék perpillanat bár ki tudja, nem vagyok ideges. Különösképp még frusztrált sem. Tegnap átolvastam az egészet, tanultam folyamatosan, most pedig itt ülök előtte és olvasgatom bele-belekapva bizonyos részekbe. De a most-aztán-nagyon-tanulni-kell-mert-megbukom érzés nem érkezett, hiába számítottam rá.
Amit lehetett, megtettem/teszem, a többi holnap dől el, és őszintén?
Nem lesz lelkifurdalásom, akármi a végeredmény.