Boldog Karácsonyt!

Volt egy jó szülinap, ahol egy kicsit kikapcsolhattam, jól érezhettem magam a vizsgáim után. Bár elég keserű érzés, hogy még a szülinapot is el kellett tolnunk... Viszont örülök, hogy végül odaértem, mert egészen a vizsgám végéig nem tudtam, hazaérek-e egyáltalán. Bántam volna, ha ki kell hagynom.

Valahogy mára megjött a karácsonyozós hangulatom.
Egészen tegnap estéig ott voltam, hogy jaj, ezt aztán ne, könyörgöm, csak legyen vége, sőt. Odáig vetemedtem, hogy a naaagy közös fadíszítésnél kijelentettem, hogy nekem aztán nem kell a fa. Szegény Apu... Tök kiakasztottam az egésszel, főleg, hogy miattunk töri magát lassan húsz éve, mert nem igazán volt náluk szokás a karácsonyozás. (Kicsit furcsán is veszi ezeket a nagycsaládos összeröffenéseket.)
Szóval elküldtek aludni, hogy ne pufogjak, csináljak valami hasznosat. Amilyen fáradt voltam egyébként, nem kellett sokat mondani. (De a vizsgáim meglettek.)
Ma pedig elnéztem az unokahúgom, leültetett maga mellé, hogy ostáblázzunk (ami vicces, tekintve, hogy egyikünk sem tud), mesélt az alsó tagozat kihívásairól. Délután nagybani főzőcske, estére jött az egyik mamám, akihez holnap megyünk át mi. Fura a szervezés, de szavam nem lehet...
Mindegy. Valahol négy óra körül azon kaptam magam, hogy karácsonyi dalokat hallgatok (aminek az elindítója egyik kedves barátnőm volt az énekével, amit fészen küldött), folyamatosan mosolygok, és örülök az egésznek. Ilyen sok-sok éve nem volt már. Az a bánatom viszont megvan, hogy a Párommal csak utókarácsonyozni tudunk - annyira be van osztva minden a mi családunkban ilyenkor, hogy hajajj... Szóval hiányérzetem is van.
(Érdekel ám, mit szólsz majd az ajándékodhoz! :) )

Békés karácsonyt!