kissé beteg

Kialvatlanul órára menni katasztrófa.
Azt hiszem, valami lappang bennem, legalábbis az egyik órámon rámtört ma a "minden bajom van" érzés, és sikerült majdnem lefejelnem a padot. A tanár orra előtt, mert természetesen pont ma döntöttem úgy, hogy pedáns diák leszek, és beülök előre.
Mostanában még nem volt ilyen hosszú kilencven percem...
A gyógyszertárat viszont még pont nyitva találtam, szóval könnyebb lett a pénztárcám, de inkább, mint hogy lebetegedjek. Most épp vegetálok, írtam egy firkaszerű novellát, mert megszállt az ihletmanó. (Mivel sebtében egy egész világot sikerült felállítanom hozzá, előfordulhat, hogy a későbbiekben nem novella, hanem folytatásos történet lesz. Alapom mindenesetre van.)
Mindig akkor kerül elő a kis manócskám, mikor nem vagyok százas...

Más. A demokrácia jegyében felkerekedett a szakunk a tanszékre, mert mi ez, hogy angolul kell tanulnunk egy magyar képzésen a kötelező tárgyunkat - amolyan egy mindenkiért, mindenki egyért szituáció -, és csupán két órába került, hogy meghallgassanak minket.
Valamit tényleg a bürokrácia során szúrtak el, úgyhogy győztünk, a következő óránk már magyarul lesz. (Ilyenkor gondolkodom el, hogy mi lett volna, ha hiszünk a tanárunknak, aki maga is rosszul informált volt...)

Ó, egyébként a mai történelem (köhömm, közgazdasági elméletek története) órámon megtudtam, hogy Csokonait hozzáköthetjük a klasszikus "angol" közgazdaságtanhoz. Kicsit érdekesen pislogtunk a tanár úrra, aki erre fejből idézte A tihanyi Ekhóhoz című verset, ami tényleg beleillett a közgazdasági eszmék kialakulásának folyamatába. Körbevigyorogtam a fejem, és a többiek nem értették, mi történt. (Bár az első gondolatom az volt, hogy egy kicsit beteg lesz ez az óra, de teljesen pozitív értelemben.)

Kezdek elszállni gondolatban, vagy ezer helyet bejártam ebben a röpke pár percben, mióta pötyögök, azon csodálkozom, hogy nagyjából érthetőnek tűnik még...

Gondolatban otthon vagyok veled, Drága. Hiányzol.
Gyógyulj meg!