Az elkavarodást és a hóhelyzetet is sikerült egész kényelmesen megúsznom: az oda- és a visszautat is megúsztam fél-fél órás késéssel. A visszaúton ráadásul sikerült egy vonatra szállnom egy rég látott barátommal, aki épp Pestre tartott. A BME-n tanul, és lehet, hogy épp olvassa ezeket a sorokat. Kellemes véletlen találkozás volt, bár szépen bealudtál félúton. Örültem, mert láttam, hogy jól vagy, és te is ezt mondtad. :)
Öcsivel egy kicsit megint közelebb kerültünk egymáshoz. Ebben az ingázó életmódban ennyi jó van: a hosszabb otthonlétnek kellemes "mellékhatásai" vannak. Egy kicsit jobban odafigyelünk egymásra drága öcsémmel, és kevesebbet vitázunk, komolyabban el tudunk beszélgetni. Bár ez utóbbihoz az is kellett, hogy kinője a makacs ellenségességét, amit a kamaszkor előhozott nála.
Megtanultuk értékelni egymást, és összedolgozni a kilométerek ellenére is. Sokkal könnyebb dolgunk van, mint anyuéknak; nekünk már itt az internet, a telefon, a felgyorsult információáramlás. Gyakorlatilag telefonon lezavartam öcsinek a matekleckét, amíg a buszra vártam; máskor a boltban vásárolok, miközben felmondja a történelmet. Az biztos, hogy szinten tartjuk egymás tudását, mert a középsuliból is naprakésznek kell lennem, hála neki. (Kicsit macerás a dolog, de - neki legalábbis - szívesen csinálom. Valamikor régen úgyis tanár szerettem volna lenni.)
Sikerült a Párommal is együtt töltenem egy délutánt, ami külön öröm volt, mert a hóhelyzet őt derekasan hátráltatta, még aznap reggel sem tudtuk, hogy biztonságosan lehet-e közlekedni. (Közben meglett az ajándéka is, görbe úton, Pestről, ottragadt közös barátunknak hála.)Vakszerelmes csitri módjára vigyorogtam és vártam, hogy jöjjön, ötpercenként kilesve a bejárati ajtónk kémlelőnyílásán.
Apu a fél délelőtt csipkelődött miatta. Kicsit ő is megfiatalodott az én csitri viselkedésem mellett, Anyu pedig hol nevetve, hogy szörnyülködve megállapította, hogy lassan testvérekként hecceljük egymást Apuval.
Tény, hogy sokszor úgy viselkedik, mint egy - jó esetben - huszonéves srác, de én kifejezetten örülök neki. Kicsit őrült, és néhol zavaros napjaink vannak, de mégis a miénk, és jó kapcsolatot ápolunk egymással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése