A reggeli zh után tényleg a csapatmunkában bízhatok egyedül. Olyan feladatsort kaptunk, hogy a rendelkezésre álló 45 percből legalább 10 a kérdés felfogására ment el...
Nem tudom, mi zajlik most itt, de egyre nagyobb a fejetlenség.
Idestova három hete futkozom össze-vissza, mint pók a falon, hogy valaki, bárki - lassan már a szomszéd Rózsi néni is jó lenne - áldását adja a szakszemináriumomra (ahol a szakdolgozatot írnom kellene). Mivel külsőshöz megyek, külön el kell fogadtatnom, hogy meghirdessék, azonban nem jutok egyről a kettőre. Senki nem hajlandó meghirdetni a tárgyat terelik át egyik emberkéről a másikra a felelősséget, én meg lassan két tanszéket bejártam oda-vissza, hogy kapjak valami instrukciót.
Ma reggel kaptam, konkrétan leírta a Tanár Úr az e-mailjében, hogy ne csináljak semmit, majd lesz valami.
Hát majd lesz valamire nem akarom alapozni a szakdolgozatomat!
Szóval ott vagyok, ahol a part szakad, egymást érik a zh-k, és kezdem úgy érezni, hogy a bürokrácia az ellenségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése