Sorban veszem lassan, tételesen, hogy mi történik, mit történt, és talán nem maradnak ki dolgok, habár ez inkább lesz egy összegzés saját magamnak, hogy mit végeztem el és mi vár még rám.
1. Beköltözés
Napokig tartó lelki őrület, az elválás nehézségével szembesülni nap mint nap, óráról órára - ezt egyik évemben sem bírtam igazán. Habár most egészen féken tartottam magam...Elpakolgattam, megvettük, ami kellett, előtte nap elkészültünk.
Idén Balcsi parton van a kollégium, onnan ingázom be minden nap a kampuszokra. 20 km, nem gond igazából, talán már meg is szoktam.
Vasárnapi napra esett a költözés, de oda se neki, azért Apu, Anyu költöztet, ígérték. Öcsi is jött, bár szerintem rosszul is lett volna, ha nem mérheti fel, hova kerül egy szem nővérkéje - újabban ilyen a jó testvéri viszonyunk.
Idén szaktársam a szobatársam, könnyedén ment minden, hiszen nem csak szaktársak, barátnők is vagyunk, úgyhogy jól jött ki a szobabeosztás.
2. Ügyintézés
A regisztrációs héten meg kellett oldani egy tripla ütközést, szerencsére kötelező tárggyal, szóval szerettük azt az emberkét, aki összeállította az órarendünket. Szűk másfél hét alatt befutottunk mindent, és sikerült elrendezni a tárgyainkat, végül mindenre be tudok majd járni.A másik érdekes kör a lakcímkártya ügyintézés volt. El tudom intézni, mehetek - nem, mert kell az aláírás az egyetemtől, majd a senior intézi... Itt is futkoshattam összevissza, értelmes válasz és eredmény nélkül.
Minden nap jegyet vettem oda- és visszafelé is, mert a tanuló bérletet csak akkor adják ki, ha a sulim és a lakhelyem közt ingázom, ami azért elég sok többletköltség volt... Első hét közepére meguntam, visszakértem az irataimat, nanehogymá' életérzéssel, és mit ad a Sors? Fél óra alatt megvoltam tokkal, vonóval. (Jelzem, ekkor az volt a hivatalos álláspont, hogy az összes kolisnak egyszerre beviszik majd, mert azt úgy kell - és ennek ellenére bejegyzett időponttal sem szolgálták ki a seniorom... )
3. Válaszút
Kaptam egy lehetőséget - illetve ajánlatot, ami jónak tűnt, korrektnek, aztán...Dilemmáztam rajta, túl egyszerűnek tűnt minden, így kicsit kutattam, és az órarendem fixálódásával egy időben pedig döntöttem.
Visszaléptem.
Sem időm, sem energiám nem lett volna a dologra.
4. Suli
Eddig elvagyok a sulival, a tárgyaim érdekesek, egyedül az nem tetszik, hogy szinte mindenhol szóbeli vizsgáim lesznek. Az írásbeli dolgok valahogy jobban mennek, nem szeretem ezt a kiöltözős kikérdezünk-aztán-meglátjuk típusú vizsgát. Buktam már úgy, hogy a tanár megéhezett, és gyorsan megbuktatott mindenkit, hogy mehessen enni. Szerdán vár egy megbeszélés a szakdogámmal kapcsolatban.5. Jómagam
Leginkább azt tudom mondani, hogy elvagyok. Mééég nem szoktam meg újra az állandó hiányérzetet, hogy amint felszállok a vonatra/buszra, otthon hagyom a Párom és a Szüleim. Várom, hogy hazaérjek, és velük legyek, úgy igazán. Hiányoznak a Párommal kettesben töltött perceink.Egy icipicit gyengélkedem, az extra-alacsony vérnyomásom újabban megint szívat, úgyhogy érdekes napjaim vannak.(Kávé!!!)
Könnyíti a helyzetet, hogy az itt lakókkal és a szaktársaimmal jóban vagyok, és így egészen jól telnek a napok. Jól érzem magam velük.
Egészen jól, de nem teljesen jól.
Hiányoztok. Hiányzol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése