Valahogy fel sem tűnt.
Azon gondolkodom, vajon betegesen maximalista vagyok - kidobtam közel tizenöt oldalt, amivel már elkészültem, mert úgy ítéltem, tudom ezt jobban is - vagy szimplán csak egészséges jobban akarás hajt.
A negyedik héten járunk, ami a szorgalmi időszakot érinti, és lassan jönnek a számonkérések. Lassan, nagyjából minden héten volt eddig is. A plusz tevékenységeimmel elmaradtam, még várna egy bétázás is, aminek szívesen nekiesnék, de már nem jut rá energiám. Párnát érve úgy kiütnek a napok, hogy minden átmenet nélkül alszom.
Újabban tömbösített órám is akad. Bárki találta ki ezt a műfajt, kedves aranyosan ajánlom neki a hadaró beszéd lejegyzését napi 8 órában - és ne maradjon le, mert ki nem adják az anyagot! -, hogy érezze a törődést. Mókás dolog ám.
Élek, nevetek, hol őszintén, hol a kínomon, és végül kitartok, mert kell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése