Oké, ilyesmi nem állt szándékomban, csak... csak.
Ici-picit sötét és maga alatt van. Most legalábbis. Hajj...
Kicsit komolyabbra kéne vennem az egész bejegyzés dolgot, ha már pötyögök...
Szó, mi szó, egyáltalán nem tudom, mi bajom van perpillanat, a miért meg még nagyobb talány. Ami tény, az az, hogy megint egy az egyben kikészülőben vagyok. Csodamesés.
Jelen pillanatban azt érzem, hogy az életnek csúfolt dolog, amit én itt művelek, az enyhén fogalmazva sem több, mint létezés.
Az önbizalmam elért egy abszolúte mélypontot, már két lábbal sem tudom feljebb rugdosni, és így van két hetem vissza addig a bizonyos nyelvvizsgáig.
Nincsen tippem, de ez így iszonyat rossz. Most komolyan. Úgy érzem, egy kis hajszál választ el attól, hogy totál kikészülve árasszam el árvízzel szegény egérkéket... a kérdés csak az, mi lesz az utolsó utáni csepp...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése