Holnap meg érettségizek.
Meg próbálom öcsémben tartani a lelket.
Meg el kell játszanom, hogy rendben vagyok.
Meg mosolygok, miközben legszívesebben zokognák, hogy ne aggódjanak miattam.
Meg ugyanúgy teszek-veszek, miközben a hátam annyira fáj, hogy az valami csodás.
Meg beborult, és amúgy is depis vagyok.
Meg front van, és frontérzékeny is vagyok --> fejfájás, olyan igazi, erős.
Meg úgy néz ki, adtam magamnak egy monoklit álmomban, úgyhogy az arcom is fáj.
Meg Apu ügyeletes. (Ami nagy-nagy kár, mert ilyenkor ő szokott nagy rakat marhasággal előállni, amivel valahogy mindig kicsikar belőlem egy nevetést.)
Meg most aggódni fogtok miattam. (Nehogy!!!)
Igen is hogy aggódunk és eddig is aggódtam,amióta érzem hogy szarul vagy.Remélem hogy jobb idő lesz és akkor a kedved is helyre jön.
VálaszTörlésMondtam, hogy ne aggódjatok... igazán nem akarom, hogy bárki is aggódjon miattam. (Ne csapj ám le!)
VálaszTörlésAz idő jobb, a kedvem nem, az utóbbi bejegyzésem meg inkább filozofálgatás lett...
Megpróbálom összeszedni magam.