Fogalmam sincs, mi van velem. Annyit tudok, hogy túlteng bennem a feszültség, az idegesség - de nem tudom, miért. Szép.
De ez így nagyon nem lesz jó - tegnap úgy kiosztottam öcsémet, hogy nem is volt rá okom, ráadásul magamra sem ismertem, annyira kikeltem magamból.
Ma meg... ma is úgy érzem, bármelyik pillanatban fel tudnák robbanni.
Még jegyzetelni sem tudtam, csak hellyel-közzel... Remegett a kezem az indulattól. És nem tudom, hogy miért, de ez így nagyon nem jó... Az egyértelmű, hogy a sulival kapcsolatban buktam ki, mert... Hát mégiscsak NEKEM kell egyedül kidolgoznom mindent, mert a többiek le sem szarják! Én meg rokkanjak bele... csak a most hétvégémből 17 órát vett el egy tantárgy. És akkor legyek állandóan segítőkész, mosolygós, vidám, amellett, hogy a főállású lelki szemetes is én volnék. Osztályszinten egy - talán kettő, de több nem - ember van összesen, akik nem csak akkor bírnak velem beszélni, ha kell nekik valami (lecke, tétel, magyarázat...).
Nagyon elegem van. Ha amúgy leszarnak, akkor miért tőlem várnak segítséget?
Amilyen barom vagyok, persze, hogy segítek... -.-"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése