Jajj

A hetem eddigi része talán még nem is mondható annyira vészesnek. Főleg, ha azt nézem, mi vár rám jövő héten, de ezt most hagyom, elég, ha akkor fáj miatta a fejem. Előre tanulnom ennyi lecke mellett lehetetlen.
Bioszból immáron hivatalosan is túlélésre hajtok. Azaz, csak ne bukjak, és akkor már boldog vagyok. Vicc... Az érettségitárgyaimat mellőzöm, a bioszt tanulom, és még így is csak épphogy nem állok bukóra. (Egyébként ez a hozzáállás úgy osztályszintű.)
Hogy mihez kezdek így májusban? Na, azt én is nagyon szeretném tudni.
Mindenesetre kész röhej, gyakorlatilag négyes-ötösökre állok, és emellett ott a biosz kettes. Üdítő élmény ránézni az ellenőrzőmre, és kiröhögnöm saját magamat, akárhányszor elő kell vennem. Éljen az önirónia.
Mikor karót írtam bioszból, már az sem nagyon hatott meg - nevettem a saját bénaságomon, és még többet tanultam, szinte semmi eredményért.
És most vagyok azon a ponton, hogy ennél többet már fizikai képtelenség bioszt tanulnom.
Holnap legalább lezárhatom ezt a nehéz hetet - csakhogy hétfőn újrakezdhessem egy még nehezebbel.
A közhely, miszerint mindig lehet rosszabb, most is igaz.