Öt perc múlva majd azt hiszem, eleget tudok a vizsgákra. Most még az az öt percem tart, mikor épp kétségbe vagyok esve, de nem akaródzik előszedni a jegyzeteket, feladatsorokat, nyomtatott segítségeket...
Még szerencse, hogy csak huszonnégy óra van egy napban.
Ó, amúgy a három órát buszozni nagyon rossz volt. Megint olyan, mint szeptemberben, fél óra után már sikítófrász kerülgetett... Túlságosan be voltam zárva, túlságosan monoton volt, fel sem kelhetek, hogy ne zsibbadjak el teljesen...
Befogtam. A nyüszítés nem segít.
Utólag is mindenkinek boldogot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése