Szelecske

Nincs is jobb annál, mikor a zárt ablakot cibálja a szél, és tolvajokat megszégyenítő módon akar betörni a koliszobába, depressziósan sötét égbolt-testvére elől.
Életérzés. Komolyan.
Főleg, hogy előttem a gazdaságtörténet, amihez a tudás - nekem legalábbis - maximum tíz százaléka lesz a vizsgának. A "maradék" kilencven a szerencse, mert szerencse kell ahhoz, hogy olyan beugrót kapjak, amire tudok válaszolni...

Kábé  ilyesmi érzés már a füzetembe nézni...

Olyan hihetetlen-félelmetes-közel van a hétfő, hogy csak lesek. Kísértés, hogy átpakoljam a legutolsó időpontra, de akkor ziher, hogy meghúznak.
Dejó.
Viszont ma túlestem a lineáris algebrán, amire biztatóan azt mondhatom: talán. Aztán vasárnapig megtudom.
Szelecske nem adja fel... A süvítő, hellyel-közzel sípoló hangoktól olyan érzésem van, a szél Mozart nyomdokaiba lépve barkácsolja saját kis éji zenéjét...