Szerencsétlen szerencse

Ma aztán igazán szerencsétlen napom volt.
Ha vesszük azt, hogy alapból egy jó kis szédüléssel indult a napom - egyébként érdekes a 90°-kal elforgatott nézőpont, pláne, ha te magad szilárdan állsz -, így el is felejthettem a normális napi ritmusom. Ó, és a számvitel sem olyan, mint akartam, mellesleg a valszám zh-t mindenki úgy szidta, hogy már nem tudom, hányadán kéne állnom vele,  mit kéne remélnem egyáltalán.
Szerencsétlen lennék? Vagy épp szerencsés?
Ha vesszük azt, hogy azelőtt sikerült elszédülnöm, hogy kitettem volna a lábam a koliból, így nem csúsztam össze a nyílt utcán félúton valamerre. A számvitel még mindig sikerülhet jobban, mint reméltem; és a jegyzeteket is megkaptam már most. Mintha mi sem történt volna. Már jobban is vagyok, talán sikerül(t) rendesen felkészülnöm a holnapi szaknyelvemre.
Szerencse tök érdekes dolog, úgy forgatom, ahogy akarom, és szerencsétlent mindig szidják.


Szerencsétlen szerencse nem túl szerencsés.