Felkeltem, félig még a német gazdasági szakszavak bámulatos tárháza szteppelt a fejemben, melyek valamikor éjfél és egy óra között kezdtek lágy lassúba agyam parkettjén, míg táncuk lassú álomba nem vont.
Valahogyan most szeretek kinézni. Süt a Nap, olyan lelket melengető-fényesen, hogy csatlakozni van kedvem eszem furcsa vizsga-táncához, és nevetnék.
Most is mosolygok, persze, hogy így van, hisz' drága Neptununk nem egész fél órája közölte a pipáimat. Érdemes volt nyakamba venni a kilométereket súlyos tankönyvtarisznyával a hátamon.
Nincsenek felhők. Mosolyogva szorongatom Brekust, egy semmilyen-valamilyen jókedv-táncba kezdve a széncinegék nyitni-kékjeire.
Szeretem az ilyen napokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése