Eljött az a perc, hogy hajajj, nincs több időd, pici lány! Merthogy holnap pakolnom kell, holnapután pedig már költözöm. Mesés. Nem akarom, nem hiányzik újra az ingázás, a bizonytalanság, a napuffneki-élet. Ráadásul, ha ezt a fél évet elszúrom, hiába gürcöltem már végig egyet, mert nem fog érni semmit.
Ó, hogy még jobban örüljek, egész nap le voltam robbanva... Drágám, innen is köszönöm a levest meg az egész napos ápolgatást! Aludtam jó sokat, és már egy egészen emberszerű fejet látok a tükörben, ha belenézek :)
Azért majd még vitaminok és alvás, alvás, alvás holnap reggelig.
A vihar pedig szépen csendben megérkezett. A villámokkal még nincs bajom - Papa annak idején azt mesélte, hogy így fényképeznek az égiek, és ez azóta is bennem van, hiába a fizikaóra -, de megérkezett a dörgés is, és azt már nem szeretem, mondhatni félek. Gyerekes lennék?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése