A mai nap volt az, amit egyáltalán nem vártam, de hát az idő múlását nem lehet szabályozni...
Perpillanat egyedül ülök az elfoglalt koliszobában, ami habár háromágyas, mégis ketten vagyunk benne. A szobatársammal eddig kijöttem, talán így lesz ez a továbbiakban is. Bár ő hazament Pápára és majd holnaptól lesz itt.
Maga a kollégium egyébként eddig egész csendes, és talán holnap eldől az órarendem is, és az sem lesz katasztrófa...
Én meg igyekszem mindent elintézni minél hamarabb, és újra otthon lenni. Időt akarok még tölteni az otthoniakkal mielőtt elkezdődik a nagy hajtás, és a suli.
Nagyon rossz volt hirtelen megint ott találni magam, hogy nem az otthoni környezet, és ingázhatok újra...
Majdnem elbőgtem magam, mert már most hiányoznak. Anyuék is, a Párom is...
Ezt nehéz lesz újra megszoknom.
Szia! Rendszeres olvasója lettem a blogodnak, nagyon tetszik. :) Én még nem voltam kolis, minden nap buszozok kb 1 órát..de jövőre megtudom milyen kolisnak lenni, bár nem várom. :)
VálaszTörlésHa van kedved nézd meg a blogomat: http://erikaelete.blogspot.hu/
Szia! Ó, igazán örülök, hogy tetszik :)
VálaszTörlésNekem három óra lenne csak az ideút, és rettenetes a közlekedés, jobb a koli. ezt az életet is meg lehet szokni, bár egy más létforma... Egyedi. :)
Mindenképp ránézek majd!
Klau