A leghosszabb öt perc

Valami hihetetlen a közbiztonság. A buszra vártam, mert vizsgázni voltam bent az egyetemnél (jól sikerült), és a buszmegállóban várva megkocogtatták a vállam. Egy körül-belül húszéves srác lehetett, jó fizikumban és újszerű ruhákban. Utóbbit csak azért teszem hozzá, mert pénzt akart tőlem akadozó nyelvvel, ám nem adtam neki. Óvatosan, nyugodt hangon elmondtam, hogy nálam egy szem toll van meg némi zsebkendő, legyen oly' kedves, forduljon máshoz a problémájával. Direkt erőltettem magamra a nyugodt, kedves hangot, mert olyan érzésem volt, hogy nem százas a srác.
Oké, úgy tűnt, felfogta, tett két lépést előre, én meg az órámra sandítottam: még öt perc a buszig.
Aztán hirtelen visszafordult, hogy "tudod, nagyon szép lány vagy". Én még mindig nem akartam balhét, szóval lereagáltam azzal, hogy "kösz, a Párom is így gondolja". Nem akartam egy esetlegesen őrült fickót magamra uszítani. Oké, elment. Odébb léptem párat, körülnéztem, de kikerült a látószögemből.
Aztán annyit vettem észre, hogy valami hozzáér a vállamhoz: a srác fogta a vállam, meg akart simogatni. Közölte, hogy én az ő felesége leszek.
Annyira lefagytam, hogy hiába volt eszemben, hogy mit kéne tenni, legalább sikítani; egy hang nem jött ki a torkomon. Kattogott az agyam, volt vagy tíz alternatívám, mit tegyek, és mégis leblokkolt.
Három perc.
Egy kolis fiú trappolt a buszmegállóba, látásból ismertem. Észrevehetett, mert nagy elánnal jött felém, ekkor a rámakaszkodott srác elment, a kolis fiú pedig felterelt az első buszra ami jött.
Két perc lett volna még a buszomig.
Egy megálló múlva leterelt, aztán át egy másikra, így vitt el a koliig. Ide-oda, ellentétes útvonalon mentek a buszok. A kolis fiú megvárta, míg beérek a koliba, aztán visszaindult a belváros felé, szóval dolga sem lett volna még a koliban.

Viszont nem tudom, hogy úsztam volna meg, ha nincs ez a magánakciója a kolisnak. Azt sem értem, miért fagytam le ennyire, mikor tanultam önvédelmet, használnom is tudni kellene élesben...
Talán ott rontottam el, hogy a pasasról amint megállapítottam, hogy nem százas, tudat alatt elnézőbb lehettem. Talán.
Még így is utólag jön ki rajtam jobban a pánik. Főztem kamillateát, igyekszem nyugodni.

De hogy ilyen történik fényes nappal?!