Rájöttem, hogy már rég más vagyok, mint mikor az utamat elkezdtem.
Elgondolkodom rajta, a kislány, aki hajdanán voltam, mit szólna hozzám?
S ha pontosan emlékeznék akkori gondolat és érzelemvilágomra, vajon hogyan ítélném meg akkori énem?
A mostani fejemmel sem csinálnék másképp semmit, hiszen úgy érzem, révbe értem - amennyire egy húszéves révbe érhet -, odaadó és szerető párommal, szüleimmel, öcsémmel, barátaimmal teljesnek érzem az életem. Nem könnyűnek, teljesnek. Ez hatalmas különbség, és a lényeg átérezhető, azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése