Eressz csak össze egy mérnök infóst egy gazdásszal, és a végeredmény furcsa lesz.
Azt a tényt véve, hogy általában az infós hozzáállás úgy szól, hogy a gazdászok hozzájuk képest semmit sem csinálnak jóformán - érdekes. A beszélgetés végére a srácnak be kellett látnia, hogy pont egy sokat "dolgozó" gazdásszal keveredett eszmecserébe. Szeretem meggyőzni az emberkéket, és én is okosodtam infós téren - linux rendszer hogy-mikéntje -, apu örömére pont az őt érdeklő kérdések válaszaival lettem gazdagabb.
A másik segítségem az óránként járó buszok voltak városon belül. (Aznap többször eszembe jutott az unokanővérem, aki Pesten él és létezik, és a tetemes ötperces várakozási idő miatt panaszkodott. Vicces, ahogy a "vidék" türelemre nevel.) Mivel két ízben is lekéstem a járatot, és gyalog nem ismertem ki magam azon a környéken, ahova tartottam, három órára nyúlt az ebédem. Fél tizenkettőkor indulva, fél-háromnegyed háromra visszaérve a koliba.
Megismertem egy random nyugdíjas néni élettörténetét, akinek a nevét nem tudom, és nem is fontos, soha többé nem találkozunk valószínűleg.
Hétfőn elvoltam az előadással, ami a szaktársaim szerint jól sikerült, a tanárom szerint pedig bemagoltam, amit mondani fogok - ó, ha ez lett volna! -, nekem pedig kicsúszott a számon az igazság: "hát pont nem.", amit ki is kellett fejtenem. Lévén, össz kétszer olvastam el az információkat és nem is igazán foglalkoztam a dologgal, nem tudom, ezek után be merjek-e menni órára.
Kedden pedig kikaptam a zh-t, és 90%-ot hoztam össze. Ez volt az, amire azt mondtam, harcolok majd az igazamért, de így inkább befogtam és örültem szépen, csendben.
És hazaaa!
Otthon a szeretteimmel, amire már nagy szükségem volt.
Szeretlek! :)
Ideje volt.
Így, egy héttel későbbi vasárnapon pedig úgy érzem, kicsit sikerült feltöltődnöm, és valahogy kibírom a következő kanyarokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése