a zuhany talán elrejti a könnyeket. félek

Egyszerűen nem megy. Bármennyire próbálom, képtelen vagyok odafigyelni. Már harmadjára futtatom újra a feladatot, ötször utánaszámoltam fejben, és minduntalan egy nyolcas jön ki. Nyolc – és még az egyet sem érhetné el az a szerencsétlen p. Valamit nagyon elbénázok.

Vagy valamire nagyon odafigyelhetnék, ami az orrom előtt van. Nem tudom.

Százfelé az agyam, még küzdök, de már félúton valahol lemondtam az esélyeimről.
Görcsölök. Egyre jobban és jobban és jobban, és félek, hogy ez az egész rámegy majd mindenre, mindenkire.

Lépten-nyomon tartok attól, hogy egyszer csak beleroppanok ebbe a sok szarba – márbocsánat – mert sok, nehéz, épphogy össze nem nyom, és próbálom, csinálom, de…

 – nyolc –

… eredménye nincsen.
Nem látom, hol a vége, mert oké, ott a dátum, és HA jól csinálom, minden meglesz, de…

… de nem tudom, nem-e lesz túl nagy ára.

Szétcsúsztam, nem tudom, miért vagyok még egyben és ébren, nem tudom, meddig leszek, egy lestrapált kávén élő zombinak érzem magam. Agyhasználó szerkezetnek. Embernek semmiképp.

Félek. Félek, hogy valamit elrontok a keddi zh-n. Félek, hogy nem jön össze a tesi. Félek, hogy valamit elbaltázok, és elvesztem a konzulensem, mielőtt megszereztem volna, és azzal veszik egy időre a szakdogaírás lehetősége is. Félek, hogy elszúrom a gazdinfót, mert azt aztán még csak javítani sem lehet vizsgaidőszakban, félek, hogy nem sikerül határidőkhöz tartanom magam…

És ahogy boncolom, rájöttem: ezektől mind azért félek, mert míg ez van előtérben, míg görcsölök a sulin, addig talán elfelejtek félni a fontos dolgoktól.

Elfelejtek félni a saját belső démonaimtól. Félek, mert messze vagyok, és hiányoznak a szeretteim. Félek, mert iszonyat kevés időt tölthetek azokkal, akikkel szeretnék, és mindünknek csupán megszabott ideje van. Se több, sem kevesebb.

Félek, hogy amíg itt vért izzadok egy sikeres félévért, addig otthon történik valami – bármi! –, és nem vagyok ott. Akár a Párommal, akár a Szüleimmel, akár Öcsémmel…

Főleg a múlt heti „élményem” óta… Nincs olyan nap, hogy ne félnék attól, hogy ha hazatérek, valami nem lesz rendben, vagy valaki nem lesz rendben…

Miért értékelik többre a tanulást csökevény társadalmunkban annál, ami valóban számítana?

Félek.
Megyek, a zuhany talán elrejti a könnyeket.