A varázslatos pillanat, mikor minden kis morzsát begyűjtöttél, ami valaha kellhet a hétfő-keddi zh-khoz, és annyira sok és szívós és érthetetlen, hogy inkább alszol/olvasol/beszélgetsz/nem csinálsz semmit. Óigen, ez volnék én.
Olyasmi.
Azért ennyire nem rossz a helyzet, mert már sikerült mindent átolvasnom, és egy apró - nagyon-nagyon aprócska - logika szerűséget találtam. (Ami a harmadik példánál megbukott, de az első kettőre stimm. Legyünk optimisták, az első kettőből kapok kérdést.)
Próbálkozom tovább...
Ó, és lépten-nyomon belefutok a ballagásos képekbe, ami nem segít, mert kórosan nosztalgiázhatnékom van. Ennek tetejébe a rádióban pár perce szólt a Once upon a December, amire táncoltunk anno az osztállyal.
Hajj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése