Akármilyen melodramatikusan hangzik is, pont annyira pocsék a hangulatom perpillanat, mint az időjárás. Szürke, beborult, felhős, épphogy nem áztatom a nem létező egereimet a könnyekkel.
Kettős, mert nevettem az abszurd helyzettől, hogy tényleg, azóta van rossz idő, hogy rossz a hangulatom. Vicces. Abszurd. Elszomorító.
Még mindig a történelemmel szenvedek - habár öcsémnek már összehoztam a jobb jegyet pont a saját bukott vizsgám után -, hétfőn lesz a vizsga. Nem tudom, mit kéne gondolnom róla, olyan emberek szintén buktak, akiket jól ismerek, és tudom, hogy mindig mindent megtanulnak. Betűről betűre, általában.
Jaj.
A vállalati pénzügyekkel nem is tudom, mit kezdek majd vagy mikor megyek el...
Egyébként pedig csak el akarok bújni. Jó mélyre ásni magam, elindulni, meg sem állni, vagy egyszerűen csak felpakolni a szeretteimet egy buszra/vonatra/repülőre, és elmenni jó messzire. Hogy csak velük legyek, csak velük foglalkozhassam.
Hiú ábránd...
Nem tudom, miért telepedett ennyire rám a vizsgaidőszak.
Mindig menekülni akarok mostanában. Idióta lány vagyok. Gyáva nyúl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése