Egész jól állok.

- Ráérsz kicsit?
- Apu, tanulok.
- Jó, de mégis mit?
- Töri.
- Abból buktál meg múltkor, nem?
- De.
- Akkor minek tanulod megint? Hiszen egyszer már megtanultad!
- Mert megbuktam.
- Hát én ezt akkor sem értem. Az, hogy szar napod volt, mikor vizsgáztál, nem jelenti azt, hogy nem tudtad az anyagot.
- Dehogynem.
- Ugyan már! Na, inkább segíts.
- Apu, tanulok.
- Velem együtt te se vagy normális.

Kösz, Apu. (Ez a dialógus ma délelőtt hangzott el kettőnk között. Szerintem túl eszesnek tart.)

De már egész jól állok, hamarosan meglesz a tíz tétel, estére talán végzek is.

Igyekszem hamar és alaposan letudni, ha már ennyi időt vesz el tőlem... A reggeli hívásod pedig adott egy kis löketet, Szívem. Igyekszem azért is, hogy hamar megölelhesselek! : $
Szeretlek. <3

Remélem, jót játszottál ma :)