Túlpörögtem.

Bosszantó dolog arra várni, hogy pálcát törjenek feletted, minden felett, amit eddig elkészítettél. Persze lesz ez még így sem, végtére a konzulensemhez küldtem be az elképzeléseimet, a megtervezett irányvonalamat és a kérdőív vázlatát, nem pedig a kész dolgozat vár értékelésre. Mi lesz akkor, ha már most bosszankodom?
A világon semmivel nem leszek előbbre a dologtól, szóval várok. Talán olvasnom kellene, megnézni valamit vagy elkirándulni valamerre, hogy ne agyaljak. Habár úgyis fogok, ismerem magam. Most is nyitva a vázlat doksija, pásztázom, lehet-e jobban, normálisabban, nem-e túl hivatalos, nem-e túl indiszkrét, fel tudom-e állítani a statisztikáimat, hogyan menjek tovább... Ezerrel pörög az agyam, és minduntalan ide lyukadok ki: a választott témámnál, a forráskeresésnél. Lehet, hogy egy parányit megszállottá váltam, mert már most forrásokat vadászok, megfogalmazásokon, irányelveken agyalok, míg a szaktársaim jegelték az egészet a nyárra.
Az indokom egyszerű: érdekel, mi lesz az eredménye, épp ezért gyorsan akarok haladni (mellette pedig precízen). Könyves témát dolgozok fel gazdasági oldalról, mert ilyennel nem találkoztam a KSH-n.


Abszolút kedvencem pedig, hogy mivel neten kutatok egyelőre, megkaptam, hogy nem csinálok semmit, csak szórakozom a gép előtt. Majd az illető kezébe nyomom az elkészült, beköttetett verziót, hogy tessék, itt a SEMMIM. Mert máshogy nem tudnám lereagálni úgy, hogy a saját normáimon és elveimen belül maradjak.