2013. június 23., vasárnap

Három nap, horgászat, "vásott" kölkök.

Az elmúlt három napban megértettem, miért is mondják az emberek, hogy a horgászat néma őrület. Nem volt vele különösebb problémám, el is lehet bohóckodni egy darabig - amíg főzöl -, de hosszú távon csak a bot rezdülésére várni előre bambulva... Legalábbis nem az én művészetem. Vicces ugyanakkor, hogy lazán elmegyek csak üldögélni valahova órák hosszat, ha olyan kedvem vagy társaságom van. (Inspec Párom mellett képlékeny az idő, éppúgy, mint mikor megismertem; csak száll a végtelen pillanatok sokasága, a pontrendbenvanezígy, és fájó, mikor véget ér, mert szeretem.)
Napjában két-háromszor "elszöktem" barangolni a horgászoktól.

Valaki elmagyarázhatná, miért szerveznek diszkót egy horgásztó mellé, és ha már itt tartunk, a kisiskolások elszabadult találkozóját is furcsállással kevert meglepődéssel fogadtam. (A tíz év körüli lurkók ízesebben káromkodtak, mint egyes romkocsmák "kitanult" öregjei, egymásra támadtak ok nélkül, majd mikor egy apuka szétválasztotta őket, az apuka megkapta: "Az én apám a nagyobb ember, igazam van!".) Valóban nem értem, hogyan lehet úgy gyereket nevelni, hogy elzavarják őket garázdálkodni a felnőttek, mert ők beszélgetni akarnak. Azt sem értem, a magyarázat miért merült ki annyiban, hogy az anyukák dühödten rákiabáltak szerencsétlen kölykökre, mikor meglátták, hogy a saját sátram felé tartok, és csóválom a fejem. Bár én csak egy húszéves nemanyuka vagyok.

Összességében a három pihenőnapban jobban elfáradtam, mintha nem pihentem volna, és viccesen kipihenem a kikapcsolódást, mielőtt visszaesek a rutinba.
Szakdogakészítés.

(A tortát pedig kíváncsian készítem, mert tényleg nem tudom, milyen íze lesz végül, Szívem.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése