Az elkallódó visszatért

Hűha! Rám sem lehet mondani, hogy gyakran blogolnék... Ellenben most itt vagyok.

Adatokat gyűjtögettem - egyre világosabb, hogy a könyvpiac és a könyv fogalmára nincsen egyértelmű definíció, lesz még itt mit összeszedegetnem - jelenlegi álláspontom szerint több értelmezést leírok, az alapján, hogy mik a gyakoribbak, elismertebbek. Remélem, hogy működőképes lesz. A kérdőívemet perpillanat is terjesztem, szóval ha még nem töltötted volna ki, kérlek, IDE kattintva tedd meg. Öt perc lenne az egész, és nagyon sokban segítenél.

Valamennyit pötyögtem, az elmúlt két hétben körvonalazódott egy kis szösszenet, amibe bele tudtam kezdeni, és tudom, merrefelé akar kilyukadni, azonban egy kicsit megakadt. Utána kell olvasnom néhány dolognak, hogy ne írjak balgaságot, elrontaná az egészet.

Sátraztunk a Párommal és közös barátainkkal, szerintem nagyon jól sikerült kis kiruccanás volt. Kicsit puritán, kicsit kényelmetlenül aludtunk, de annál többet beszélgettünk, énekeltünk (próbálkoztunk) a tárbortűznél, melyet a gitár hangja halkan követett. Remek hangulata volt :)
Meg persze a csillagos ég! Milliószor szebb, mint a városi fényektől alig látható pár csillag. Ráadásul kifogtam egy csillaghullást - nem tudom, a többiek látták-e -, és bár nem kívántam, öt-hatéves kisgyerekké váltam, és elbűvölt az egész, hogy tényleg mennyire szép. (Oké, amint átölelt a Párom, a csillagos ég vesztett jelentőségéből, mert elmerültem annak az örömében, hogy ott van velem.)

Itthon perpillanat agyalok meg véleményeket írok az általam neten követett két történethez. Véleményt, mert kritizálni nem tudok, ellenben el tudom mondani, mit vált ki belőlem egy-egy történet.