Hajj...

Megint eltelt egy idő, mielőtt újra írtam... jó hosszú. Bocsánat, egy az egyben el is felejtettem, öreg hiba, ráadásul újra. Meglátszik, hogy szétszórt vagyok, ugye? Hajj...
Már bele kell szőnöm napjaimba a tanulást is: a német nyelvvizsga szeptember első hétvégéjén lesz legkorábban, és elvileg megyek rá, úgyhogy tanulnom is ildomos lenne, ugyebár...
De őszintén szólva nem tudom, kezdek elbizonytalanodni. Mindenki szerint tudok eleget hozzá, volt, aki mondta, hogy többet is, de mégis félek. Ez van. Eddig sem szántam rá magam valami könnyen az efféle megmérettetésre, de muszáj lesz. Viszont, ott a tudat, hogy egyszer már buktam, és a félelem kis ördöge naná, hogy kántálja a magáét az én buta fejecskémben...
Ott van az az oldala is a dolgoknak, hogy ha nem lesz meg, akkor azzal bukom a 35 pluszpontot, amire nagyon nagy szükségem lenne. Konkrétan: ha az a plusz 35 pont nincs, akkor hajszál híján lecsúszom majd arról, hogy felvegyenek - a legjobb esetben is.
Csodás, szerintem is.
Ettől eltekintve elvagyok, mint a befőtt, és boldog vagyok, nagyon.
Kisebb viták voltak ugyan az eltelt idő alatt a környezetemben, de hát kinek nincsenek kisebb nézeteltérései? Egyébként is megbeszéltem már a dolgot a mamámmal. Nehéz velem vitatkozni, mert nem szoktam vitába szállni, de ő kihozta belőlem... na mindegy, teljesen lényegtelen, béke van. =)
A szerelem él és virágzik. Meg is kaptam egyik barátnőmtől, hogy jól áll nekem a boldogság. Tudom, sosem voltam egy csupa-mosoly emberke, de azért nem hiszem, hogy annyira vészes lett volna a helyzetem. Vagy igen? Ki tudja...