Én nem tudom. Annyi minden kavarog most a fejemben, lehet, hogy a lehető legrosszabb ötlet volt elkezdenem bejegyzést gépelni... Lehet, hogy az egész összevissza lesz. Lehet, hogy nem. Én sem tudom.
Körbenéztem, már nem először, és kezdek arra a pontra jutni, hogy nem értem az embereket. Tudom, ez most úgy hangzik, mintha nem az lennék, és nagyon jól tudom, hogy az nem igaz. Erősítem az emberek oszlopos táborát - bár lehet, hogy még egy kis idő, és ezt már nem akarom úgyanígy kijelenteni.
Olyan fokú ellenségeskedés, utálat és érdektelenség van a levegőben, hogy az valami iszonyatos. Állítom, hogyha megbotlanék úgy, hogy nincs a környéken olyan személy, akit ismerek, és mondjuk valamilyen okból még fel sem tudnék állni előbb löknének vissza, minthogy segítsenek felkelni.
Egy időben nagyon megundorodtam az emberektől - még saját magamtól is, aztán rájöttem, hogy nem mindenki olyan érdektelen és haszonleső. Csak sajnos többen vannak ők, mint azok, akikbe szorult némi empátia.
És akkor most nézz magadba, és áruld el, hányszor fordult meg a fejedben, hogy segíts egy idegennek, vagy akár nem is segíteni... akárcsak rámosolyogni egy ismeretlenre. Ha a válasz kevesebb, mint egy, akkor valami nagyon nincs rendjén... Rosszul látom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése