Szervusz, 2013!

A tavalyi évértékelőm mintájára idén is összegzem az évem, ezzel is búcsúzva húsz-tizenháromtól.

Kicsit vissza kell pislognom, mert sok értelemben sűrű hónapok állnak mögöttem, és rég volt már a január.

Nos. Az első hónap második napján rögtön filtervizsgával kezdtem, így az első napom az utazással ment el. Szorongás, öröm, agybaj sűrűn váltották egymást. Végül bent maradtam az egyetemen, nem is szerepeltem túl rosszul, a sikerek pedig adtak egy kis pozitív energiát a folytatáshoz.
Szerveztünk lájkgyűjtéseket a legkülönbözőbb célokra, és hosszas, évek óta tartó passzivitásomból kitörtem egy egyszerű elhatározással: újra alkotni fogok. (Habár még mindig lassacskán megy a dolog, azért elmondhatom, hogy elkészítettem dolgokat - főleg karkötőket fontam, bőrből.)
A bürokráciával többször is szembekerültem, minduntalan harcmezőn éreztem magam, és - szerencsére - minden alkalommal igazat adtak nekünk, mégha nehezen is.
A lehető legkülönbözőbb dolgokat jegyeztem meg az előadásokon (random rajzoltass fát, az alapján kiismerhető a rajzoló; A tihanyi Ekhóhoz című vers és a klasszikus közgazdaságtan kapcsolata), így az alapokat rendre otthon kellett elsajátítanom.
A tavasszal együtt vidámabb lettem, és még az sem szegte kedvem, hogy időnként arcon csapott a valóság kegyetlen szele hol híradások, hol családi drámák képében.
Rengetegszer éreztem, hogy kicsúszik alólam a talaj, még többször éreztem úgy, hogy fel kellene adnom egy-két dolgot, és ismerve magamat soha a közelébe sem mentem volna a hobbijaimnak vagy az iskolának többet.
Sokadszorra is világossá vált, milyen jelentős dolog az, ha állnak mellettem, és támogatnak. Párom, a Szeretteim, a Barátaim. Magam sem értem néha, hogyan sikerül évek óta beosztani az időnket - vannak sűrű percek és nézeteltérések, de valahogyan mégis, megoldjuk.
A nyáron teljes erőmmel belevetettem magam a szakdogaírásba, és újra felfedeztem, mennyire szeretek olvasni.
Nem tudom, honnan jött a merészség, hogy egészen Pestig menjek (elég nehezen érvényesülök idegen környezetben és nem szeretem Budapestet), ám a megérzéseim mindig is jók voltak, hát hallgattam rájuk, és elmentem életem első (és egyelőre egyetlen) Mazsitalijára. Aznap jöttem rá, hogy ugyan, miért is tettem le a tollat? Azóta pedig írok, bár nagyon kevés dolog kerül ki a kezeim közül a netre. Egyetlen egyperces, ha jól emlékszem, a többi alakítás, átgondolás, vázolás szintjén áll és toporog.
Mivel még azon szerencsések közé tartozom, akinek van nyári szünete, sőt a Páromnak is, kihasználtuk a szabadnapokat, és végre volt egy kicsit több időnk egymásra. Ránk fér, mindig ránk fér, mire oda jutunk, hogy pár napot nem foglal le a suli, vizsgák.
Ősszel újra felvettem a stafétát, a következő félév. Szörnyen gyorsan elhaladt, s bár a kezdetben nagynak tűnő céljaim voltak, nem mindent valósítottam meg rajtam álló és rajtam kívülálló okokból.
Almádiban kaptam kolit, egy kedves barátnőmmel közös szobában, és az első hónap után megállapítottuk, hogy így kellett volna kezdedünk a tanulmányainkat. Tehát a hangulat jó, ami azért segít a rám törő hiányérzeten. Sokszor átfut az agyamon, hogy felszállok az első buszra, vonatra, és hazamegyek, csak így, egyszerűen, de az első évemmel ellentétben már nem teszem meg. Fejlődött az önuralmam, azt hiszem.
A munka rajtam állt: napi tíz óra suli mellett túl sok lett volna napi nyolc óra meló.
A TDK nem teljesen: leterített egy betegség a lábamról, teljesen fel sem gyógyultam - állítólag nem is fogok -, de fizikai képtelenség mindent betartani, amivel traktáltak a kórházban, hát élek a megérzéseim és normális keretek között.
Aztán elvitte a mindennapjaimat a pótlás, elrohantak a napok a fejem felett, és most itt ülök a gépem előtt, december harmincegyedike van, és a nemzetközi gazdaságtan vigyorog az asztalomon.

Összességében úgy érzem, kihoztam magamból, amit a lehetőségeim engedtek, nem feszítettem túl a húrt. Sikerült megőriznem és ápolnom a kapcsolataimat - bár nem titkoltan ennek a törődésnek jó részét a Párom kapta -, közelebb kerültünk egymáshoz Öcsivel, és nagyon határozottan tudom, mit szeretnék elérni az életemmel, az életemben.

Boldog új évet mindenkinek!