viták = harctér?

Mulatságos, elképesztő és elszomorító egyszerre, mennyire furcsán is működnek az emberi kapcsolatok.

Az asztalnál ülni tea, kávé vagy akár sör, bor mellett, beszélgetés. Minden rendben, mindenki boldog és örömködik, kellemes a hangulat, nevetések visszhangzanak, az egész jelenetből árad egyfajta nyugalom és sugárzik az idill...

... azonban egyetlen rosszkor vagy rosszul kimondott mondat tönkretehet mindent.

Pattognak a mondatok, szikrázik a levegő, csattannak a szavak. Nyelvköszörű, elhamarkodott mondatok, felindultan kivágott félproblémák, máskor-nem-de-most-nagyon-problémák. Dühtől elvakult elmék, érzékenyebbé vált emberek. Sértődés, visszavágás, újabb át nem gondolt, hamis problémák.
Ördögi kör, amibe belekeveredni... Legalábbis nem egy hálás dolog.
Akár a szenvedő, akár a szenvedtető fél vagy, megsérülsz. Lelkileg mindenképp, de ha nagyon elharapódzik a dolog, akár tettlegességig is fajulhat. (Ne legyen persze így, de simán előfordulhat drága világunkban.)
A sérült embernél veszélyesebb és veszélyeztetettebb lelket elképzelni nem tudok. Ilyen esetekben pedig vagy az önvád vagy a bűntudat belép a képletbe.
Megbeszélhetik ugyan a helyzetet, de ha mindkét fél tépelődik, és kompenzálni próbál, az egy idő után már terhes is lehet. A sok szívesség a kompenzáló fejére nő, nem bír teljesíteni, továbbra is marcangolja magát. Akinek pedig segíteni szándékozna (saját érdekből: a bűntudat vagy az önvád elhallgattatásáért), nyűgként éli meg és szabadulni próbál. Az ördögi kör újabb válfaja, amely kihűlt kapcsolatokat eredményezhet.
Ha dacos (önhitt, büszke...) egyénekről van szó, nem fognak egymással beszélni, mert hát "kezdjen a másik, ők aztán nem!", és így szépen felejtődik a dolog, de tüske marad, ami bármikor benyilallhat. Természetszerűleg a legrosszabb helyzetekben. Ráadásul ez egy újabb kör, egy újabb meg nem beszélt sérelemhalmaz, újabb tüskék. A végén sündisznók lesznek, és belecsömörlenek. Vagy egymást készítik ki - mind a kettő rossz verzió.
Ha csak az egyik fél "fut" a bocsánatért, attól a másik fél okozta sebek még megmaradnak, ezek pedig újabb nyilalló pontok.

Akárhogy is, nem igazán tűnik jónak egyik verzió sem. A sérelmek sérelmek maradnak, akármit is tesz az ember.
Meg kellene előzni az egészet, és nem kellene a kínos kérdéseket boncolni, és sűrű elnézéseket kérni. Kellene.

Az emberek nagy része érdekes módon mégis áhítozik a harcokra, talán bele van kódolva a fajba, talán nem... És ezek a viták talán pótolják a harcok egy részét.
Csupán azt felejti el előszeretettel az emberiség, hogy a harctéren mindenki megsérül.